– Amikor terepmunkát végzünk, visszatéréskor jelentést kell írni. Én lassan pötyögök, úgyhogy rád hagyom. – Chu Shuzhi töltött magának egy csésze teát és fesztelenül letelepedett egy székre. – Diktálom.
Guo Changcheng egyenes háttal ült a számítógép előtt. Ebben az órában már nem voltak emberek a Különleges Esetek Osztályán, csupán lelkek lebegtek mindenfelé fel és alá. Az egyetlen fény a sötétben a nyomozócsoport felől áradt.
Nem sokkal azután, hogy a páros helyet foglalt, kopogás hangzott fel az ajtón. Miután Chu Shuzhi válaszul felkiáltott, bereppent egy gőzölgő tálca, amelyen két garnitúra evőeszköz, négy különféle főétel levessel és két hatalmas tál rizs helyezkedett el. Az érkező fejetlen szellem lába nem is érintette a padlót, csupán könnyedén odasiklott és lepakolt eléjük mindent az asztalra. Még egy zacskós macskakaját is előszedett, és megtöltötte Daqing tálját.
– Nagyon köszönöm – bólintott a macska tartózkodóan. – Adj hozzá némi tejet is őmacskaságomnak!
Mostanra Guo Changcheng már hozzászokott a Fény sugárút 4. alatti viszonyokhoz. Szép lassan ráébredt, hogy nincs is olyan nagy különbség az emberek és a szellemek között. Néhányan egész kedvesek voltak, mint például ez a fejetlen fickó is, aki olyan figyelmesen meleg lakomával látta el mindazokat, akiknek egy jelentés megírása miatt túlóráznia kellett. Ez a gesztus tavaszi melegséggel töltötte el a fiút, kinek mindössze 20 yuanja maradt, miután előző nap ellátogatott a postára.
– Nagyjából ennyi – mondta Chu Shuzhi. – Dolgozz egy régebbi jelentés alapján, hogy láthasd a formai követelményeket. De fogalmazd át, amit írtál. Az áldozatot egyáltalán nem mérgezték meg. Csak egy dühös lélek átkozta meg – tudod, dühös energiával. A lábát elviselhetetlen fájdalom gyötri, így valószínű, hogy az őt megátkozó szellem is egy külső sérülés következtében halt meg. Ezen kívül az illető homloka hamuszürke, a szeme pedig vörös. Az alsó szemhéja alatt van egy nem túl erős karmikus vonal, a füle mögött pedig egy fekete érdemjel, de egészen halvány. Valószínűleg nincs közvetlen kapcsolatban az átkozóval, és nem is érdemli meg, hogy ennyire szenvedjen.
Azt feltételezem, hogy az elhunyt lélek szinte biztosan számtalan súlyos bűncselekményt követett el.
Guo Changcheng kezei a billentyűzeten feküdtek. Az agya majd’ túlcsordult a hallottaktól, és egyáltalán nem tudta követni a férfit.
– Mit nem értesz? – kérdezte a másik.
– Mi az a karmikus vonal?
Daqing felkapta a fejét, szája körül a bundáján fehér bajusz díszelgett a tejtől.
– Mi a fene baja van Zhao Yunlannak?! – tört ki belőle dühödten. – Mostanában vagy kábult, vagy pedig a farkával gondolkodik. Hát már egyáltalán nem dolgozik?! Még mindig nem képezte ki az újoncot?! Ez a gyerek meg még mindig nem tud semmit?!
Chu Shuzhi nem hagyhatta, hogy a főnökét sértegessék. Megszívta magát és magyarázatba kezdett.
– Az utóbbi időben Zhao parancsnok azzal van elfoglalva, hogy mindent elintézzen az iroda átköltöztetéséhez! Ha sikerül mindent levajaznia, jövőre beköltözhetünk egy olyan helyre, amelynek hatalmas kertje van. Te pedig kapsz majd egy nagy macskaházat a fára, ahonnan szemmel tarthatod a madarak fészkét.
A méltóságos macska elgondolkodott, dühe csillapodni kezdett. Néhány pillanattal később úgy döntött, hogy a madárfigyelő háznak köszönhetően képes megbocsátani Zhao Yunlannak.
Bajsza megvetően megrándult, miközben Guo Changchenghez fordult.
– A karmikus vonalnak a karmához van köze, nyilvánvalóan! Ok és okozat. Tegyük fel, hogy az utcán sétálsz, kiugrik eléd egy rabló, és bármiféle ok nélkül meggyilkol. Ezt szimplán méltatlan katasztrófának nevezik és nem hagy maga után karmikus vonalat. De ha te éppen a rabló előtt állsz, amikor kiugrik, akkor azért haltál meg, mert az útjában voltál. Habár előfordulhat, hogy ez csak rossz időzítés és balszerencse, akkor is létezik valamiféle kapcsolat. Ezekben az esetekben a karmikus vonal elég vékony, és gyakran akár kézzel is simán elmaszatolható.
Aztán… Tegyük fel, hogy a szembejövő rabló felismeri benned azt a személyt, akivel a felesége megcsalta, és dühében megöl. Ebben az esetben képtelenség eltörölni az ekkor létrejövő karmikus vonalat, de halvány marad. Méghozzá azért, mert habár van összefüggés, a következmények aránytalanul nagyok az elkövetett bűnhöz képest, tehát az ok és okozat nem egyenlő. De ha a rabló—
Guo Changcheng, akit mostanra már többször is kinyírt a rabló, közbekotyogott:
– De ha a rabló rájön, hogy én vagyok a legnagyobb ellensége, akit már régóta meg akar ölni, ezért halálra szúr, a karmikus vonal nagyon mély lenne, igaz?
– A fiú fejlődőképes – bólogatott helyeslően Daqing.
– És… mi az az érdemjegy? – kérdezte.
– Azoknak az embereknek, akik érdemeket és bűnöket halmoztak fel, egy jel van a fülük mögött – mondta Chu Shuzhi. – Például, ha valaki gyilkosságot követett el, a tette akkor is fekete jelet hagy a füle mögött, ha senki sem jött rá, és nem kellett jogi következményekkel sem számolnia. Amikor az emberek régen az érdem károsításáról beszéltek, erre utaltak. Természetesen egy kultiválatlan, normális ember képtelen észrevenni.
Chu Shuzhi a fiúra pillantott. Tisztán látta a fehér jelet a füle mögött. Az abból sugárzó intenzív, mégis gyengéd fény a legtöbb ember számára láthatatlan maradt. Még annak is keményen kellett koncentrálnia a megpillantásához, akinek nyitva volt a harmadik szeme.
Guo Changcheng észre sem vette. Mélyen a gondolataiba merülve egyszer csak megkérdezte:
– A fekete folt olyan, mint egy kormos ujjlenyomat?
– Láttál már ilyet? – kérdezte a férfi lefagyva.
A fiú bólintott, majd elmesélte előző esti kalandját.
– Ha még egy halandó járókelő is simán észrevette, akkor valószínűleg bármelyik pillanatban villámcsapás érheti – horkantott fel Daqing, miután végighallgatta.
Látva, hogy Guo Changcheng megint nem tudja követni őket, Chu Shuzhi magyarázatba fogott.
– Az érdemek általában nem láthatóak szabad szemmel. Az a dolog, amivel összefutottál, valószínűleg nem volt ember. Egy kultiváló*** alakváltó nem mer csak úgy emberre támadni. Az érdemek megszerzésének vagy elvesztésének következményei irányítják a viselkedésüket. A mennyek csapása egyáltalán nem tréfadolog, és egy bizonyos ponton túl nem a bűnös az egyetlen szenvedő áldozat. Ha kevesebben vannak egy területen, és nem elég óvatosak, mindenki érintett lesz. Hogy megvédjék az ártatlanokat a bajtól és megakadályozzák a problémás egyedek megjelenését, az alakváltók alaposan számot vetnek az érdemeikről az év végi díszvacsorájukon. Ha valaki túlságosan kilóg a sorból, saját kezűleg gondoskodnak róla.
Guo Changcheng csak félig értette.
– Akkor az embereket is villámcsapás éri, ha túl sok rossz dolgot tesznek?
– Nem. – Farkával a levegőben Daqing a földre ugrott, és a számítógép ventilátora előtt hatalmas labdává gömbölyödött a meleget élvezve. – Hallottad már azt a mondást, hogy „megvakulnak, kik hidakat és utakat javítanak, de sok fia van a gyilkosnak és gyújtogatónak”? A halandó birodalomnak megvannak a saját törvényei és előírásai. A legtöbb embernek csak ez az egy mulandó élet adatott, és már azelőtt véget ér, hogy a karma egyáltalán működésbe léphetne. Amikor valaki élete nem jelentősebb egy hangyáénál, a mennyek magasról tesz rá. Általában nem sok értelme van annak, hogy egy halandó érdemeket halmozzon fel, de ha mégis megteszi, egy nap talán szerencsét hoz neki. Persze nincs rá garancia. Nézz csak magadra. Annyi érdemed van, mint égen a csillag, de attól még csak egy kis káposzta maradtál, kinek nehéz az élete.
Guo Changcheng elég fiatalon elvesztette a szüleit. Jámbor természetű árva volt, ki semmiben sem volt kiemelkedően tehetséges. Habár Zhao Yunlan sokszor mondogatta, hogy már puszta jelenléte is szerencsét hoz, valójában egyáltalán nem büszkélkedhetett rendkívüli szerencsével. Nagyon is nehéz életre volt ítélve.
– Tényleg? Vannak érdemeim? – A fiú meglepődött a macska szavain. – És nehéz életem van? Pedig nem is. Nagyon is jó! Csak én vagyok haszontalan, ez minden!
Meg volt győződve arról, hogy teljesen ügyetlen és kétbalkezes. Igazából nagybátyjai és nagynénjei már gyerekkora óta mindig is megszánták valamivel. Inkább kevesebbet adtak a saját gyermekeiknek, minthogy a fiúnak nélkülöznie kelljen. Noha családi helyzete jobb volt, mint sok más társáé, mégis egy haszontalan alak vált belőle – a nagybátyja ennek ellenére is bejuttatta egy ilyen jó munkahelyre. A főnöke és a kollégái sem nézték le, inkább megengedték neki, hogy maradjon, és gondoskodtak róla. Mégis mi ez, ha nem szerencse?!
A fekete macska szemhéja elnehezült, de Guo Changcheng tiltakozását meghallva ismét nagyra nyitotta és alaposan szemügyre vette őt. Arany fény villant sötétzöld szemeiben. De még mielőtt megszólalhatott volna, Zhao Yunlan sétált be fagyos levegő és piaszag kíséretében.
– Hogy halad a jelentés? – kérdezte rekedten.
– Óóó – kezdte a fiú, de még mielőtt hosszabb magyarázatba foghatott volna, Zhao Yunlan egyetlen legyintéssel elhallgattatta, és elbotorkált a mosdóba hányni.
Chu Shuzhi és Guo Changcheng utána siettek. Daqing ciccentett, majd lazán kinyújtotta kövér mancsait és imbolyogva követte őket.
– Idióta ember!
A szóban forgó idióta ember épp a gyomrát szorongatta, és sápadt arccal ücsörgött a fürdőszoba egyik sarkába. Úgy tűnt, hogy képtelen újra felállni. Chu Shuzhi megveregette a hátát.
– Mégis hogyan engedhetted meg magadnak, hogy ennyire lerészegedj? – kérdezte, aztán parancsot adott Guo Changchengnek. – Xiao-Guo, hozz neki egy kis meleg vizet!
Zhao Yunlan átvette a poharat és kiöblítette a hányás ízét a szájából, mielőtt bizonytalanul felállt volna.
– Egy csomó seggfej erősködött, hogy igyak még. Mit kellett volna tennem?!
– Nem kell a süket duma! – közölte Chu Shuzhi. – Ha tényleg ellenedre lett volna, nincs az az isten, hogy rákényszerítsenek!
A falnak támaszkodva Zhao Yunlan a szemkontaktust kerülve kisétált.
– Épp most törték össze a szívem – motyogta fojtott hangon. – Hát nem áll jogomban piába fojtani a bánatom?!
– Na mi van, még mindig nem kellesz Shen professzornak?! Úgy tűnik, hogy az emberek tanítójának mégsem olyan rossz a szeme, ami jó hír a tömeg számára. – Daqing Zhao Yunlan lábához törleszkedett, miközben elhaladt mellette. – Hé, nem ittál és vezettél egyszerre, ugye?! A zsaruk igencsak szemfülesek az évnek ebben az időszakában. Egykettőre a börtönbe jutsz.
– Menj a picsába! – mordult fel a férfi.
Talált egy széket, belehuppant, majd lesütött szemmel csüggedten szólalt meg:
– Xiao-Guo, keresd meg nekem Wang Zhenget! Mondd meg neki, hogy hozzon ide mindent, amit alá kell írnom! Lao-Chu, te meg regélj el szépen mindent az esetről!
A helyzet egyértelmű volt, így Chu Shuzhi hamar felvázolta a látottakat. A parancsnok fél füllel és félig csukott szemmel hallgatta. Nem lehetett tudni, hogy az agya funkcionál-e még egyáltalán.
– Biztos vagy benne, hogy ez az ügy a mi hatáskörünkbe tartozik, igaz? – kérdezte még mindig kissé részegen a fejtágítást követően. – Akkor ehhez mit szólsz? Gyorsan összedobjátok a jelentést, én pedig megvárom itt, amíg elkészültök. Aztán lepecsételem, beszkenneljük és feltöltjük. Remélhetőleg holnap válasz is érkezik, és nem kell még egy napot elpocsékolnunk.
A másiknak mindez tökéletesen megfelelt. Végül is nem ő volt az, aki nem olyan rég még szétrókázta az agyát. Wang Zheng lelebegett a lépcsőn egy csésze mézes vízzel. Aztán kiterített egy köteg papírt a férfi elé, aki szinte alig pillantott rájuk. Már az is gondot okozott a számára, hogy a szemeit nyitva tartsa, ezért mindössze véletlenszerűen aláfirkantotta őket, majd elhessegette a lányt és annak „árnyékát”.
– Ne fitogtassátok a szerelmeteket egy szerencsétlen egyedülálló férfi előtt! Gyerünk, húzzatok innen!
Mire Chu Shuzhi és Guo Changcheng elkészítették számára az előzetes vizsgálati jelentést, hogy alá tudja írni és lepecsételni, Zhao Yunlan az asztalra borulva édesdeden aludt. Daqing egy dühös hátbavágással ébresztette.
– El is felejtettem kérdezni. Hogy áll a fákkal körülvett szuper luxus macskaházam?!
– Te idióta dagadék, megöllek és megzabállak! – közölte a férfi kábultan.
– Miáú! Hol van a luxus macskaházam?! – nyávogott hangosan a fülébe, miután a vállára ugrott.
Zhao Yunlan felkapta az addigra már teljesen kihűlt mézes vizet, és egyetlen húzásra felhajtotta. Aztán megragadta a kövér macskát a kurta nyakánál fogva és félredobta.
– Már minden le van zsírozva. Ha elég gyorsan le tudjuk zavarni, jövő ősszel beköltözhetünk!
Ezt hallva a fekete macska azonnal más húrokat pengetett. Erőszakos viselkedése egycsapásra eltűnt, és a férfihoz törleszkedve hízelegni kezdett.
– Mint mindig, a főnökünk rendkívül rátermett! Hmm… Ha a macskaház melletti fészekben még tojások is lennének, az már tényleg mindennek a netovábbja—
Zhao Yunlan félrelökte a macska fejét és megtörölgette a kezét.
– Átkozott macska! – mondta komoran – Tiszta szőr lett a kezem!
Még mielőtt Daqing felrobbanhatott volna, a férfi gyorsan aláírta a jelentést és felállt.
– Mára ennyi voltam. Jó munkát végeztetek, srácok!
– Várj! – állította meg Chu Shuzhi. – Mivel jöttél ide?
– Taxival – válaszolta a parancsnok. – Majd szerzek egyet hazafelé is.
– Olyan késő és hideg van – mondta kedvesen Guo Changcheng. – Nem biztos, hogy találsz. Miért nem engeded, hogy én haza— Áúúú!
Chu Shuzhi vadul megtaposta a fiú lábát az asztal alatt. Aztán fontoskodva felpattant a székből, visszanyomta Zhao Yunlant és kikapta a telefonját a zsebéből, még mielőtt a férfi bármit is reagálhatott volna.
– Shen professzornak már téli szünete van. Mindjárt megkérem, hogy jöjjön érted.
Zhao Yunlan elhűlten próbálta visszakaparintani a telefonját, de a másik fürgén kikerülte őt és a többiekhez fordult.
– Gyerünk, fogjátok le! Fogjátok már le! Hát nem látjátok, milyen részeg?! – aztán Zhao Yunlanhoz fordult. – Idefigyelj! Shen professzor tekintete mindent elárul. Kizártnak tartom, hogy nem érez irántad semmit! Inkább csak mélyen magába temeti. Mint a munkatársad, ez egyszer még kisegítelek!
Guo Changcheng és az örökké káoszra szomjazó Daqing fogva tartotta Zhao Yunlant. A macska egészen odáig merészkedett, hogy a férfi gyomrára ült, amivel szinte teljesen kiszorította belőle a levegőt és majdnem beájult.
– Könyörüljetek, kérlek! – kiabált a parancsnok. – Épp elég bajom van a segítségetek nélkül is!
Igen, tessék? Mi a baj? – hallatszott Shen Wei hangja a vonal túlsó oldaláról.
Chu Shuzhi a főnökére pillantva felvonta a szemöldökét. A professzor már a legelső csöngetésre felkapta a telefont. Ez olyan szintű törődésre utalt, amire az ember még a saját apjától sem számíthatott. És ezek után még panaszkodni mert, hogy összetörték a szívét?
– Shen professzorhoz van szerencsém, ugye? Öhm… Zhao Yunlan kollégája vagyok. A parancsnokunk túl sokat ivott, és most mindenkit ölelget, akire rá tudja tenni a mancsát. Az egész irodában felfordulást csinál. Épp a mobiljában keresgéltem, hogy kit is tudnék ilyenkor felhívni, aztán vettem a bátorságot, hogy önhöz forduljak. Megkérhetném esetleg, hogy… öhm… eljöjjön érte?
A szóban forgó illető megragadott egy tolltartót, és Chu Shuzhi fejéhez hajította. A másik azonban kitért, miközben továbbra is a telefonon csevegett.
– Nem, nem, minden rendben van vele! Csak részeg és mindenfélével dobálózik. Ühüm. Rendben. Jól van, odafigyelünk rá. Siessen, kérem! Fény sugárút 4., Különleges Esetek Osztálya a második emeleten. Akkor várjuk!
Chu Shuzhi kinyomta a hívást, majd egy buja és csábító pózt öltve csókot dobott a férfinak.
– Máris ugrik, ha szükséged van rá! Biztosan a markodban van! Majd ne feledkezz meg a kerítőről sem később…
– T-Te céda! – bökött rá Zhao Yunlan remegő ujjal.
Senki sem lepődött meg rajta, hogy Shen Wei hamarosan megérkezett. Csak egyszer kellett kopognia, már nyílt is a nyomozócsoport ajtaja, hogy figyelmeztetés nélkül kilökjenek rajta valakit. A professzor azonnal elkapta Zhao Yunlant, aki fejjel előre a karjaiba zuhant.
Habár arra is képtelen volt, hogy egyenesen álljon a lábán, harci szelleme egyáltalán nem lankadt. Visszamutatott az irodába egyenesen Chu Shuzhira.
– Na várj csak, te céda!
– Jaj, istenem, annyira félek! – préselt ki egy mosolyt magából keserű dinnye képére a másik.
Shen Wei azt sem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Lefejtette magáról Zhao Yunlan remegő kezét és megszólalt.
– Most már elég!
– Ha most nem kapja meg a magáét, sosem fogja megtanulni, hol a helye! – tombolt a parancsnok.
Kiszabadította magát a professzor karjaiból és Chu Shuzhi felé vetette magát.
Shen Wei felsóhajtott. Egyik karját a férfi dereka köré fonta, a másikkal pedig megragadta Zhao Yunlan csuklóját, ezzel hatékonyan lefegyverezve őt.
– Elnézést a felfordulásért! Máris hazaviszem! – bólintott a bent lévő bámészkodóknak, majd elrángatta magával a férfit.
Megjegyzés:
Tisztában vagyok vele, hogy magyarok a cultivator kifejezést kutlivátornak szokták fordítani. Én viszont, sajnálom, nem vagyok automatikus fordító. Egyáltalán nem érdekel, hogy mi terjedt el, én maradok annál a formánál, amit helyesnek tartok:
A kínai a kultiválásra a 修 hanzit használja > (修者 xiūzhě) (修士 xiūshì) (修仙者 xiūxiānzhě) = kultiváló
A 修 hanzi itt a művel jelentést hordozza > ahogy az angol cultivate is azt jelenti.
Habár manapság már annyira nem divat szinonimákat használva ízesen beszélni, bizony a művel igének a magyar kultivál ige nagyon is szinonima szava. Eredetileg a latin colo, colore szóból származik, és habár annyira nem elterjedt, a hozzá kapcsolódó szavak máig élnek a magyar nyelvben:
kultúra – egy embercsoport szokásainak és hagyományainak összessége
kulturált – művelt
kultúrház – művelődési ház
Ebből a kultivál igéből akkor lesz magát a cselekvést végző személy, ha melléknévi igenevet képzünk belőle. (A melléknévi igenév igéből képzett származékszó, amely az alapige jelentéstartalmát tulajdonságként jelöli meg.) Tulajdonsága alapján a melléknévi igenév három csoportba sorolható: folyamatos melléknévi igenév (olvadó hó, mászó ember), a befejezett melléknévi igenév (megírt levél, elolvasott könyv ) és a beálló melléknévi igenév (eljövendő idők).
Ha a kultivál igéből folyamatos melléknévi igenevet képzünk, akkor a magyar nyelvtani szabályoknak megfelelően -ó/-ő végződést kell kapnia.
| ige | igenév |
| szakad | szakadó |
| mosolyog | mosolygó |
| tanít | tanító |
| kultivál | kultiváló |
Ha más, hasonló kifejezésekből indulunk ki, akkor a kultiválással kapcsolatos szavak a következőképpen alakulnak:
| meditate | meditál / elmélkedik | meditator | meditáló / elmélkedő | meditation | meditálás /elmélkedés | ||
| activate | aktivál | activator | aktiváló (szer) | activation | aktiválás | ||
| educate | oktat | educator | oktató | education | oktatás | ||
| translate | fordít | translator | fordító | translation | fordítás | ||
| cultivate | kultivál | cultivator | kultiváló | cultivation | kultiválás |
Amikor magyarra fordítunk egy szót, nem csak annyi történik, hogy a C-t simán átírjuk K-ra. A cultivator nem lesz kultivátor. Mivel a kifejezésnek nem létezik magyar megfelelője, meg kell keresni az alapigét, majd a magyar helyesírás szabályainak megfelelően ragozni.
Akit zavar, hogy nem vagyok hajlandó beállni a sorba, az nyugodtan olvasson máshol. Nem lesznek tőle álmatlan éjszakáim. Köszöntem.