Nem sokkal 4 óra után, alighogy alkonyodni kezdett, Zhu Hong sietve megérkezett a kórházba a megfelelő engedélyekkel a nyomozás lefolytatásához.
– A kerületi iroda emberei épp most távoztak – közölte. – Összefutottam velük a földszinten. Azt mondták, hogy egyszer szívesen megvendégelnének minket, ezért— Ahogy meglátta a közeledő Shen Weit, egyszerre elnémult. Néhány pillanat alatt átfogalmazta a mondanivalóját, hogy egy kívülálló számára is hallható legyen, aztán folytatta. – Ezért most már teljesen miénk az eset!
Amint észrevette a tétovázását, a professzor gyorsan átadta a Zhao Yunlan számára vásárolt innivalót, aztán megértő hangon megszólalt:
– Dolgozzatok csak nyugodtan! Én inkább elme—
– Nem mész te sehová! – szakította félbe Zhao Yunlan a szavait és a menekülését. – Nem fogom hagyni, hogy meggondold magad és köddé válj!
A kórház folyosóin folyamatosan emberek nyüzsögtek. Mivel magas volt, jó fizikai felépítéssel megáldott és jóképű, a férfi már alapvetően is könnyedén felhívta magára a figyelmet. De azzal, hogy nyilvánosan megérintett és megragadott egy másik férfit, csak még több kíváncsi tekintetett vonzott.
– Nyilvános helyen vagyunk – mondta Shen Wei halkan, miután felmérte a helyzetet. – Légy egy kissé visszafogottabb, kérlek!
Zhao Yunlan azonban letudta annyival a dolgot, hogy megfordult, és dühös pillantást vetett a bámészkodókra.
– Mégis mit néznek?! – kérdezte közömbösen. – Nem láttak még dögös langyi párocskát?!
Shen Wei és Zhu Hong lélegzete is elállt egy pillanatra, majd szinte egyszerre szólaltak meg.
– Nem illendő itt lennem, miközben dolgozol! – mondta a professzor.
– Ez így van, főnök! A belső szabályzatunk— kontrázott rá szinte azonnal még halkabban Zhu Hong.
– Én határozom meg a szabályzatot! – szakította félbe Zhao Yunlan. – Ha nem tetszik, bármikor meg is változtathatom! Ráadásul az csak annyit mond ki, hogy kívülállók nem lehetnek szemtanúi a munkánknak, és hogy nem vehetnek részt a nyomozásainkban. De ő nem egy kívülálló!
Shen Wei megdermedt, és egy rövid ideig biztos volt benne, hogy a másik felfedi a kilétét. Zhao Yunlan azonban csak lemélyítette a hangját és önelégülten megjegyezte:
– Hanem a feleségem!
Zhu Hong elképedten fordult el és üres tekintettel bámult ki az ablakon. Úgy érezte magát, mintha épp az előbb nézte volna végig, ahogy valakinek elgurul egy kereke.
Küldött egy rövid üzenetet a KEO tagjainak a Fény sugárút 4. alá: Gyertek gyorsan a Sárga Kőszírt Templom Kórházba, nézzétek, hogy ez a pokolfajzat mit művel itt! Ne kelljen egyedül szenvednem!
A csapat még sötétedés előtt ellepte a kórházat. De ahelyett, hogy bárminek is a szemtanúi lehettek volna, a parancsnok inkább munkára fogta őket.
– Lao-Chu, te menj a tetőre és állíts fel egy kétrétegű egyirányú hálót, ha az az izé esetleg kiszabadulna! Ügyelj rá, hogy amint belekerült, többé ne tudjon kijönni! Xiao-Guo, te menj és figyelj! Aztán írj nekem egy beszámolót arról, hogy mit tanultál, miután végeztünk. Zhu Hong, helyezz megfigyelőcsengőket minden egyes ajtóra és ablakra a fekvőbeteg osztályon, aztán válaszd le ezt a helyet és vedd birtokodba, hogy mások ne léphessenek be! Légy alapos! Daqing!
A macska és az álszerzetes eddig sutyorgással mulatták az idejüket.
– Nézd csak Shen professzor csuklóját – pusmogta Lin Jing. – Látszik, hogy be van kötözve. A főnökünk egy igazi vadállat!
Daqing szemei hihetetlenül elkerekedtek, és képzelete éppen száguldozni kezdett, amikor váratlanul meghallotta a nevét. Zsírjának minden molekulája megremegett.
– Mit lazsálsz?! – sandított rá Zhao Yunlan. – Menj segíteni, te dagadék!
Shen Wei hallása minden halandóét felülmúlta. Miután meghallotta a beszélgetést, feszélyezetten húzta le ruhájának ujját.
– Ami pedig téged illet – fordult a parancsnok Lin Jing felé, majd előhúzott egy kis üveget a zsebéből. A másik nagyot nyelt, hirtelen rossz előérzet fogta el. Zhao Yunlan gonoszul elmosolyodott. – Itt egy kis neheztelés, amit az egyik áldozatról szerváltam.
Chu Shuzhi a lehető legegyszerűbb szavakkal elmagyarázta a helyzetet az újoncnak, aki az egészből semmit sem értett.
– A bántó szellemek mind neheztelésből születnek. Úgy képzeld el őket, mint egy polipot. Kinyújtja a csápjait és megátkozza a többi embert a saját magából származó nehezteléssel, amelyen keresztül aztán kapcsolatban marad velük.
Guo Changcheng a főnöke nyomában loholt már egy ideje, és még nem volt ideje vacsorázni. Chu Shuzhi magyarázatának köszönhetően képtelen volt másra gondolni, mint a tésztában sült polipgolyócskákra. Nyáltermelése beindult, gyomra pedig hangosan megkordult.
A másik egyáltalán nem erre a furcsa reakcióra számított.
A parancsnok odadobta az üveget az álszerzetesnek.
– Aggódom, hogy nem sikerül rászednünk ma este, úgyhogy a következőt eszeltem ki: amint besötétedik, semmisítsd meg az ebben lévő neheztelést odakint, és csábítsd a bántó szellemet Zhu Hong területére.
Lin Jing szótlanul nézett a főnökére, majd a kezében lévő üvegcsére. Egyszerre rádöbbent, hogy őt tervezik az ebek elé vetni.
– Direkt szúrsz ki velem – közölte.
– Igen! És? – Zhao Yunlannak a szeme sem rebbent.
Az álszerzetes végignézett a többieken. A fekete macska csak gúnyosan mosolygott a bajsza alatt, és a többiek is teljesen érzéketlenek és közömbösek voltak. Egy pillanatig még hagyta magát a bánatban dagonyázni, aztán megfordult és bepróbálkozott Shen Weinél, ki észrevétlenül a falnak dőlve álldogált.
– Urunk fel kívánja áldozni ezen szerény szerzetest a csatában – nyavalygott. – Nemes hitvestárs, járj közben értem, könyörgöm!
A professzornak fogalma sem volt, hogyan válaszoljon. Lélekmetsző küldöttként ahhoz szokott, hogy az emberek úgy reagálnak rá, ahogy a macskát látó patkányok. Még sosem ugratta senki, ezért teljesen tanácstalannak érezte megát. Segítségkérőn fordult Zhao Yunlan felé.
A parancsnok viszont örömmel fogadta ezt a fajta nyalizást. Elfordította a tekintetét és esze ágában sem volt közbeavatkozni.
Miután átgondolta a lehetőségeket, Shen Wei kinyújtotta a kezét, hogy elvegye az üveget.
– Akkor majd megyek én.
Még be sem fejezhette a mondatot, Lin Jing azonnal egy vészjósló tekintetet érzett a hátában. Még ha tízszer bátrabb lett volna, akkor sem merte volna csalinak használni a „nemes hitvestársat”.
Szárazan felnevetett, aztán a saját mellzsebébe süllyesztette az üveget.
– Amitábha! A mi kötelességünk a jóság ösztönzése, a gonosz felszámolása, valamint az emberek életének és javainak védelme. Mégis hogyan terhelhetném ezt a tiszteletre méltó és vesződséges feladatot valaki másra? Távozom! – Ezekkel a szavakkal fénysebességgel eliszkolt.
– Akkor hogyan segíthetnék? – kérdezte Shen Wei.
– Tudok egy remek éttermet nem messze innen, gyere és vacsorázz velem! – válaszolta Zhao Yunlan, mire a professzor ismételten nem tudta, hogyan reagáljon.
– Nagyon szívesen megmondanám a magamét, de inkább befogom – csikorgatta Zhu Hong a fogait.
– A számból vetted ki a szót! – bámulta meredten a földet Chu Shuzhi.
Daqing szimplán felnyávogott.
A professzor azonban túl lelkiismeretes volt.
– Nem tehetjük! Mi lenne, ha te itt maradnál parancsolgatni, én pedig elmennék, és felügyelném az Élet kapuját számodra? Aztán ha szükség van rá, be tudok segíteni.
A szavai hallatán mindenki elnémult. Zhu Hong homloka ráncba szaladt, Chu Shuzhi arca pedig töprengővé vált.
– Mi az az Élet kapuja? – faggatózott Guo Changcheng, akinek halvány fogalma sem volt arról, hogy mi történik.
Chu Shuzhi figyelmen kívül hagyta a kérdést, helyette komoly képpel Shen Weihez fordult.
– Honnan tudja a professzor, hogy milyen alakzatot terveztem használni?
– Két réteget négy-négy kapuval, hogy ha valami belép, többé ne tudjon távozni. Nem nehéz levonni a következtetést az alapján, hogy Yunlan mely helyeket jelölte ki megfigyelés céljából. De ha túl sűrű és erős a bántó szellem neheztelése, átszakíthatja az ideiglenes hálót. Ha emiatt az Élet kapuja a Halál kapujává válik, nehéz lesz irányítás alatt tartani. Majd én őrködök felette a biztonság kedvéért.
Chu Shuzhi alaposan megnézte magának.
– És mindezzel egyetemi professzor létére is tisztában van?
– Sok mindent felszed az ember élete során – bólintott udvariasan, majd Zhao Yunlanhoz fordult. – Akkor én indulok. Légy óvatos!
A parancsnok mélységes elégedettséggel nézte, ahogy távozik.
Zhu Hong és Chu Shuzhi egyszerre fordultak Zhao Yunlan felé zavarodott arccal. Daqing felállt az ablak melletti széken a hátsó lábaira, és végignézte, ahogy Shen Wei kisétál a kórházból, majd elfoglalja helyét pontosan az Élet kapujánál. Aztán mintha csak megérezte volna a macska tekintetét, felnézett és rámosolygott.
Egy igazi profi – villantak meg Daqing szemei.
– Zhao parancsnok, kicsoda pontosan Shen professzor? – kérdezte nagyon halkan Zhu Hong.
– Nem akarod tudni – felelte félig tréfásan a kiváló hangulatban lévő Zhao Yunlan.
– Ezek szerint tisztában vagy vele, hogy mit csinálsz? – pillantott rá Daqing sötétzöld szemeivel.
– Előfordult-e valaha is az ellenkezője? – dőlt hátra a kérdezett lustán a székében.
– Személy szerint akkor is úgy gondolom, hogy furcsa ez az egész – jegyezte meg a nő. – Először is pont ott volt, amikor megjelent az Újjászületés napórája. Aztán a Hegyek és folyók árja ügyében is véletlenül pont összefutottunk vele a hegyekbe menet. Pedig Sárkányváros olyan nagy, hogy én még a szomszédaim közül sem ismerek mindenkit. Nem hiszem el, hogy véletlenül történt! Nem tűnik ez az egész túl megrendezettnek, Zhao parancsnok?
– Hogy őszinte legyek, valóban megvan az oka mindennek – válaszolt a férfi szavait gondosan megválogatva. – De szerintem nem szeretné, ha más is megtudná. Úgyhogy attól tartok, ennél többet most nem mondhatok.
Hatalmas súly nehezedett Zhu Hong mellkasára. Ha Shen Wei csupán egy hétköznapi ember lenne, akkor Lin Jingékhez hasonlóan ő is képes lenne arra, hogy nagyokat szórakozzon kettejük kapcsolatán. Ugrathatná és kinevethetné a főnöküket, vagy akár egészen odáig is elmehetne, hogy szaftos történeteket ír róluk a Weibón[7]. De a felfedezéstől, hogy Shen Wei természete ennyire hasonló az övékéhez, olyan rosszul érezte magát, mintha csak hirtelen szíven szúrták volna egy hosszú és vékony tűvel. A sebből csöpögő vér pedig féltékenységtől bűzlött.
– Minek a szakértője Shen professzor? Az alakzatoknak? – kíváncsiskodott Chu Shuzhi. – Beszélgethetek vele, ha lesz egy kis szabadideje?
Daqing farka felcsapódott.
– Összeszűröd a vizet valakivel, aki nem egy hétköznapi ember – mondta kissé aggódva. – Még ha nem is bocsátkozol részletekbe, annyit elárulnál legalább, hogy melyik oldalon áll?
Azok hárman úgy vallatták, mintha Zhao Yunlan nem is párt talált volna magának, de legalábbis egy gazdag vénembert szedett volna össze. Türelmét vesztve csak intett egyet.
– Mi a fene ez a kihallgatás?! Mondtam én, hogy sajtótájékoztatót tartok?! Nyomás a dolgotokra!
Zhu Hong szeretett volna mondani még valamit, de Daqing már leugrott a székről és néhány lépés távolságból nyávogott rá. Így csupán lemondóan sóhajtott egyet, ruhaujjába rejtett öklét pedig még jobban összeszorította. Egyetlen szó nélkül utolérte a macskát.
Zhao Yunlan egyből észrevette a belőle sugárzó finom ellenségeskedést, amely azonban egyáltalán nem volt szokatlan számára. A nő mindig is óvatos és alapos volt, ő pedig mindenféle figyelmeztetés és magyarázat nélkül behozta maguk közé Shen Weit – aki lényegében teljesen idegen volt. Nyilvánvaló, hogy nyugtalannak érezte magát.
– Hé, várj egy kicsit! – kiáltott utána, hogy megértéséről biztosítsa.
Zhu Hong léptei elhallgattak.
– Szeretném tiszteletben tartani Shen Wei kívánságát – magyarázta –, úgyhogy tényleg nem mondhatok túl sokat. De semmi okod az aggodalomra! Nyugodtan bánj vele úgy, ahogy velem szoktál!
Neked teljesen elmentek otthonról! – gondolta Zhu Hong, miközben egyetlen szó nélkül kisétált. Közben pedig egyre az járt az eszében, hogy mennyire is szeretne pofán vágni egy bizonyos Zhaónak nevezett seggfejet.
[7] Weibo: egy kínai közösségi médiás platform.