Jyanome szériájának első kötetét 2019-ben publikálták, amelyet aztán számos folytatás követett. Mao és Hisashi után a mangaka két újabb páros történetét mutatta be, szem- és fültanúi lehettünk Ichikawa és Jin valamint Shion és Rei egymásra találásának is.

Mindhárom páros dinamikája és története különbözik. Hisashi múltja elég sötét és megrázó, ezért az első szál kicsit drámaibbra sikerült. Már gyermekként találkozik a világ és az emberek kegyetlenségével, neki pont Mao naivságára, ártatlanságára és feltétel nélküli szerelmére van szüksége. Az ő kapcsolatuk leginkább a félénk egymásra találásról szól. Ichikawa és Jin ellenben mindketten elég harsányak és határozottak, és habár már az elejétől kezdve megvan közöttük a tisztelet és az elismerés a másik iránt, elég sokat veszekednek, amitől amolyan ellenségekből szeretők érzése van az embernek. Shion és Rei kapcsolatát pedig a csodabogarak és művészlelkek találkozásának tudnám leginkább leírni.

A manga rajzolását személy szerint rendkívül szépnek látom, mindhárom páros elég karakteres, a hátterek pont annyira vannak kidolgozva, amennyire a helyzet megkívánja. Hála az égnek a sztori ütemesen halad, és a manga minden képkockája hozzájárul a cselekményhez. Hozzám alapvetően közelebb áll az a fajta történetvezetés, amelyikben nincs üresjárat, hanem mindennek értelme és lényege van.

2020 májusában kezdték el kiadni a szériához tartozó drama CD-ket, és bevallom, hogy csakis ezeknek köszönhetően ismerkedtem meg a történettel, ugyanis a szereposztás miatt vásároltam meg a lemezeket és kezdtem el olvasni a mangát. Hisashinak Uchida Yuuma, Maónak Matsuoka Yoshitsugu, Jinnek Furukawa Makoto, Ichinek Nakazawa Masatomo, Reinek Eguchi Takuya, míg Shionnak Saitou Souma adta a hangját a CD-ken (valamint később az animében is). És a szereposztás tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, sokszor hallgattam újra imádott srácaimat.

A szériához tartozó anime 2024-ben debütált. Az utóbbi évek bejelentései közül ez robbant számomra a legnagyobbat, tűkön ülve vártam, hogy végre animálva is láthassam a három páros történetét. És szerencsére ebben sem kellett csalódnom!

A BL animációkra nem nagyon fektetnek hangsúlyt a stúdiók, ennek ellenére szerintem elmondható, hogy sikerült egy szép sorozatot kapnunk, kiugró csúnyaságok nélkül. Végig sikerült tartaniuk a normális minőséget, nyilvánvalóan voltak szebb és csúnyább jelenetek, de a Cherry Mahou-val ellentétben legalább egyáltalán nem fájt végignézni az animét. Nagyon tetszett, hogy igyekeztek különféle filmes effektusokat belevenni az animációba, így nem csak a történetben köszönt vissza a filmes motívum. És most elárasztalak titeket képekkel, mert szó szerint kismilliót sikerült lementenem, olyan csodásak voltak!

A szinkronszínészekkel kapcsolatban elmondható, hogy magasan felülmúlták önmagukat a drama CD-hez képest. Mindenkinél azt éreztem, hogy az animére megért bennük a szerep, de a legtöbbet egyértelműen Nakazawa Masatomo változtatott. És teljesen komolyan mondom, hogy az állam a padlón szteppelt, miután meghallottam az új Ichijét. A CD-n kicsit bátortalanabb, gyengébb, aminek köszönhetően nincs meg teljesen az egyensúly közte és Makochan között, az animében viszont sikerült neki egy erőteljes, harsány és igazi tsundere Ichit bemutatnia, amivel a két karakter között lévő egyensúly egyszerre helyrebillent. Teljesen levett vele a lábamról! De általánosságban is elmondható, hogy mindegyik seiyuu nagyon kitett magáért, színtiszta élvezet volt hallgatni a játékukat!!!

Kifejezetten tetszett, hogy az erotikus jelenetek teljes kihagyása helyett művészi megoldásokkal éltek. Ez volt a legelső anime, ahol sikerült ilyen ízlésesen és szépen meghagyni a szexjeleneteket, miközben a 13-as korhatárt is megtartották! Le a kalappal előttük!

Az opening és az ending brutálisan jó lett, minden alkalommal végighallgattam őket. Sőt, az opening a kedvencek listáján végezte és elérte, hogy napokig ismétlésen hallgassam. Ezen felül az anime OST-jét is nagyon eltalálták, leginkább a második párosnál nyerték el a tetszésemet.

Ha negatív dolgot szeretnék találni az animével kapcsolatban, nagyítóval kell keresnem. De íme néhány:
– Sajnos ez a manga is áldozatául esett a rengeteg húzásnak. HisaMao történetét még viszonylag kereken megkaptuk, IchiJin és ShionRei kapcsán azonban tényleg nagyon sokat kivettek. Szerintem bőven elfért volna a 24 rész, és fáj a szívem, hogy ennyi mindent kihagytak. Ettől függetlenül, amit kaptunk, arra tényleg nem lehet panasz.
– Az angol fordítása mind az animének, mind a mangának bőven hagy kivetnivalót maga után. 😅 De ezt már megszoktuk…
– Az első két páros után Shion és Rei története kissé gyengébb már a mangában is, ezt sajnos az animében sem sikerült javítaniuk. Függetlenül attól, hogy Egu és Souma is tényleg kitett magáért. Mint a nemlétező Saitou Souma Rajongói Klub elnöke ismételten megállapítottam, hogy csodás Soumám rendkívüli dolgokra képes. Shion szerepével egyáltalán nem volt könnyű dolga, ugyanis néha szinte mondatonként hangszínt kellett váltania. Hihetetlen sokoldalúságával újra és újra elkápráztat!!!!

Összességében szerintem ez az egyik legjobb BL anime, ami mostanáig született. Mind történetileg, mind zeneileg, mind szinkronszínészügyileg, mindenhogy is lepipálja az eddig megjelent műveket, talán a Sasamiya versenyez vele… Nyilvánvalóan nem mindenki szereti a sulis témát, úgyhogy biztosan nem mindenki ért velem egyet. De sajnos az utóbbi időben olyan pocsék animék kerültek ki, hogy azokat nem nehéz felülmúlni. 😅 Én mindenesetre fájó szívvel búcsúztattam a fiúkat, megkönnyeztem kicsit a vége felirat beformázását. Számomra biztosan sokszor újranézős a történet.